Cikkek

Kövesse asztro-híreinket a blogunkon!
Olvasd hetente frissülő cikkeinket!

A babona a 21. században

A babona a 21. században

Dátum: 07.12.2011

Ha a babona létezéséről beszélünk a legtöbbször azt  halljuk „én nem vagyok babonás” és ehhez hasonló kijelentéseket, elsősorban azért, mert szégyelljük bevallani, hogy bizony nem szívesen ülünk az asztalsarkához, ha éppen esküvőt tervezünk, megmarkoljuk a kabátgombot, ha kéményseprő jön szembe az utcán, és nem jelentkezünk vizsgára  pénteken, ha az éppen tizenharmadikára esik. Persze nem vagyunk babonásak,  mert ugye babona hiedelmek  elég cikiek manapság, hiszen a babona a pogány ókor és a sötét középkor tudatlan embereinek találmánya, mi meg már a nagyon világos XXI. század roppant intelligens és felvilágosult modern társadalmának tagjai vagyunk. McDonaldsban étkezünk, ahol többnyire kerek az asztal és úgy csomagolják a sót, hogy ha akarnánk sem tudnánk kiszórni, fekete macska nem szaladgál keresztbe az úton, mert kedves az élete, ha viszket az orrunk, akkor azt bizonyára parlagfű allergia okozza, és legtöbbször azt sem tudjuk milyen nap van, úgyhogy, ha balszerencse ér pénteken, akkor az már fel sem tűnik.

A kérdés azonban felmerül, ha ennyire bugyuta, egyszerű népi tévhiten alapuló félelemről van szó akkor miért születnek, az ezoteria jóslással kapcsolatos cikkek, írások és miért olvassuk ezeket? Miért van a babona létezésének még ma is létjogosultsága?

A válasz roppant egyszerű. Alapvetően mi sem különbözünk a középkori emberektől, igaz ugyan, hogy az évszázadok során nagyon sok mindent sikerült már megmagyarázni és tudományosan alátámasztani, ennek ellenére akad még pár nyitott kérdés. Sok olyan apró kis részlete van a létezésünknek, amire még mindig nincs tudományosan kielégítő magyarázat. Az egyik ilyen témakör a lét /nemlét dilemmája, mi van a halál után, már ha egyáltalán van utána valami.

Talán ez az oka, hogy a zombiktól, vámpíroktól való babona félelem nem kopott el a századok alatt, és ma is gyakran visszaköszön a filmvászonról vagy az irodalmi alkotások hasábjairól.

Persze manapság már nem temetjük halottainkat kővel a szájukban vagy lekötözött állkapoccsal, hogy nehogy később sírjukból kitámolyogva ránk támadjanak, de azért a Drakula című film megtekintése után a moziból hazafelé menet elkerüljük a temető környékét, és lefekvés előtt kicsit félve oltjuk el a lámpát. Vajon mi lehet ennek az oka? Hiszen tudjuk, hogy vámpírok nincsenek, és mi meg egyébként sem vagyunk babonásak.

Hagyj hozzászólást

*