Világ az automata mosógép előtt
Mielőtt megszületett volna ez a bejegyezség, volt szerencsém elmerülni olyan poros-dohos történetekben, amelyekre ma már nincs lehetősége a hétköznapi embernek – s nem csak azért, mert az automata mosógép korát éljük, hanem azért, mert nem csak a technikák változtak, hanem kulturálisan minden. Arról nem is beszélve, hogy nő legyen a talpán a 21. században, aki munkába járás és háztartás vezetés mellett kézzel mosson a konyhában a kútból hozott vízzel és hamulúgos szappannal. Egy röpke negyedórára el is felejtettem, hogy ennek a pár bekezdésnek a lényege az automata mosógép kéne, hogy legyen, ehelyett elmerültem a nosztalgiába. A szüleim gyerekkorában még valós veszély volt, hogy a kisgyerek belekóstolt a bögrében tárolt lúgkőbe, s a mosás egy egész napos program. Nekünk is van, hogy egész nap megy a mosógép, de mellette tudjuk intézni a dolgainkat. Szerencsések vagyunk-e? Akkor mondanám azt, hogy igen, ha mellette nem rohanna a világ. Az automatizációval gyakorlatilag tizedmásodpercekben élünk, és ha valami többet igényel, mint két perc, akkor frusztráltak leszünk. Jó dolog az automata mosógép, ha mellette letudunk lassulni. Például máig emlegetem azt a délutánt, amikor a párommal munka után kisétáltunk a fagyizóba, majd kiültünk a parkba. A falu már csendesedett el. Annyira idegen, de mégis ismerős érzés volt. Mint egy emlék száz évvel ezelőttről. S közben a háttérben zajlottak a dolgok – dolgozott a mosógép a teregetés ígéretével.
Változások az automata mosógép megjelenésével
Egy másik bejegyzésben az író a szovjet találmányokat vesézte ki. Számomra az ezekből az időkből származó technológia és tárgyak olyanok, mint egy disztópikus világ emlékei. Antik ereklyék? Talán. Mindenesetre megtudtam, hogy a nagy hype ellenére nem sok különbség volt akkoriban az automata és a félautomata mosógép között, de az emberek ezt nem hitték el. Aki csak tehette, lecserélte megbízható félvér készülékét az újabbra. Merthogy az újabb volt. Őszintén szólva számomra ezek a történetek inkább már csak komikusak, és nem érzem át a dilemma súlyát. Tudom, hogy az apai nagyszüleimnek az elsők között volt új mosógépe, ami a nagymamám élelmességének volt köszönhető. Ha élt valaki már igazán belevaló üzletasszony, na ő olyan volt. Náluk a szerepek rendhagyók voltak, de ennek köszönhették azt, hogy TV-jük is előbb volt, mint a falu (vagy a környező települések) bármely másik lakosának.
Jó nekünk az automata mosógép?
Mivel tudott kevesebbet a félautomata az automata mosógép testvérnél? Ezt is a levéltárból kellett kibogarásznom. Mikor én megszülettem, az már egy letűnt kor emléke volt. A félautomaták szivattyúztak a vizet, le is engedték, de nem centrifugáztak. Előtte még ennél is vaskalaposabb volt a helyzet: a családtagoknak kellett feltölteni a mosógépet vízzel, majd nekik is kellett leengedniük. Ha az öcsém barátnőjének ezt elmesélném, nem hinne nekem. Ő már úgy nőtt fel, hogy nem csak centrifugázik a mosógép, de már szárít is. Hihetetlen, hogy három generáció alatt mennyit változtak a hétköznapi teendőink. Az egész napos asszonyi programból egy gombnyomássá fejlődött vissza a rutin. Igen, vissza. Mert anno ez közösségi program volt. A nők összeültek, pletykáltak, vigyáztak a kicsikre. Örültek, hogy nincs ott az uruk és hangot adhatnak véleményüknek. Összetartóbbak voltak-e emiatt a közösségek? Én csak azt látom, hogy amíg a nagyszüleim mindenkit ismertek a szülővárosomban, addig én három embernek köszönök. Beszélgetni már nincs időm. Félévente egyszer személyesen, utazás közben az interneten keresztül. Esetleg hétvégén, ha már kitakarítottam. Lehet, hogy sok házon belüli feladat könnyebb lett a mosógépek fejlődésével, de rengeteg értéket is vesztettünk ezen idő alatt. Nem tűnik fel, mert nem ebben a szellemben nőttünk fel. Bennem is csak akkor tudatosult, amikor ezeket a régi történeteket olvastam, és rájöttem, mennyire irigylem őket. Nehéz volt a munka, de őszintébb az érzés.
Az automata mosógép margójára
A nosztalgiából felébredve azonban rá kellett jönnöm, hogy hálás vagyok mindenért – közöttük az automata mosógép feltalálásáért is. Egyszerű oka van ennek. Az én kezeim nem bírnák, ha mindent kézzel kellene mosnom, vagy kicsavarnom. Egyszer-egyszer megesik. Kikapcsolom a centrifugát, mert kevés a ruha a mosógépbe. Féltem a jobbakat attól, hogy beakadnak majd. És utána zsírral masszírozom, mert már puhány vagyok. Túl érzékeny. Annak a generációnak a szülöttje, aki nem ismeri a földeken végzett kemény munka fájdalmát, sosem súrolt cserépedényt, és sosem fog lemondani jelenlegi kényelméről – hacsak nem egy ideiglenes hóbort kedvéért.